A körülöttem élők elég nagy arányban vannak ezzel így – főleg a hölgyek. Kívülállóként látom, úgyhogy összeszedtem, mik a legrelevánsabb jelek arra, hogy a párod élete előrébb van a tiednél.
- Lebegtetsz – mindent és mindenkit. Egy ebédet sem mersz lefixálni a legjobb barátnőddel, mert benned van a félelem, hogy mi van, ha a párod épp abban a fél órában ér rá(d). Emiatt stresszes és ideges vagy, ráadásul az esetek nagy részében elmegy a nap azzal, hogy egymagadban vársz valakire, aki közben éli az életét.
- A kezedből le nem teszed a telefont, ha nincs veled – hátha ír. Azonnal válaszolni kell, mert ha már 2 perccel később írsz, talán azt fogja hinni, nem szereted. Rettegsz, hogy lekésel valamiről, ami vele kapcsolatos és nem felelsz meg neki. Ha túl közönyöset ír vissza a minden sorban előbukkanó szerelmi vallomásodra, azonnal felhívod és bazsalyogsz a telefonba neki, nehogy, nehogy azt higgye, hogy…
- Titkolod a barátaid előtt, ha a pároddal vagy boldog – ez csak rátok tartozik, nem számolsz be róla. Úgy érzed, teljesen elszeparált, külön világ a tiétek a szerelmeddel, és az öröm nem megosztható. Persze ha bánatod van, fél óra alatt tíz embernek is elmeséled telefonban…
- A párod naptára az első ikon a telefonodon – mindenről tudni akarsz. Mikor, kivel, hol van, ezekhez mérten írsz rá vagy hívod fel. Folyamatos a gyomorgörcsöd, hogy kimaradsz életének bármelyik eseményéből, és így elveszted a ragaszkodását, amibe te magad kapaszkodsz. Nem veszed észre, hogy te fogod őt tíz körömmel, nem ő téged…
- Teszteled – kérdéseket teszel fel, és nem tudod leplezni csalódottságodat, ha mást mond, mint amit vártál. Rövid ideig duzzogsz, de 10 perc múlva már alkalmazkodsz az őáltala elmondott új helyzethez – aztán 10 perc múlva megint. Mindig megvan az okod, hogy neked ne legyen jó, ami történik, mégis mindig “beáldozod” magad.
Talán ez a szerelem, talán nem. Én abban hiszek, hogy nagy különbség van függőség és kétségbeesés, valamint jól működő párkapcsolat között, szóval ha a fentiekben magadra ismertél, rá kéne keresned a saját életedre…
Persze nem a közösségi médiában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: