Ady Endre 1912-ben a Nyugat hasábjain bocsátotta el híressé vált versével ( Elbocsátó szép üzenet ) Diósy Ödönné Brüll Adélt – azaz Lédát, élete nagy szerelmét, múzsáját, sorsának jobbá tevőjét… Hogy Ady Csinszka mellett nem sokkal később ( csupán néhány év erejéig ) megtalálta a nyugalmat és a boldogságot, azt mindannyian tudjuk Ady verseiből, tanulmányainkból, ismereteinkből, azonban mi lett Lédával a szakítás után? Hogyan kezelte a nagyvilági dáma, hogy ily’ módon vesztette el a férfit, akit szeretett?
Péter I. Zoltán több könyvet írt az Ady-Léda szerelemről, hosszas kutatómunkája során kiemelten érdekelte a “könnyek asszonyának” Ady-szerelem utáni sorsa. Tőle tudjuk, hogy Léda egy évig csendben tűrte a kegyetlenséget, ami vele történt, majd üzent Adynak, és romantikus módon csupán átutazóban, a vonatról szerette volna egyetlen pillanatra látni a költőt, aki azonban nem ment el a kért láthatásra – saját bevallása szerint önnön érzéseitől rettegve nem mert újra kapcsolatba kerülni a nővel.
Léda ezek után megszűnt létezni. Az I. világháború miatt Budapestre költözött Párizsból a férjével, s bár csak néhány utcányira lakott Ady Endrétől, soha többé nem kereste. Állandó fájdalmak gyötörték, ideje nagy részét szanatóriumban töltötte, ahonnan boldogtalan leveleket küldözgetett korábbi ismerőseinek, barátainak. Ezekből ismerjük lelkivilágát, fájdalmát, szomorúságát, s húgának visszaemlékezéséből tudjuk, hogy élete során kétszer ájult el sokkos állapota miatt; először, mikor Ady Csinszkával való házasságáról értesült, másodszor, mikor Ady Endre haláláról.
Ady Endre 1919-ben halt meg, Léda nem volt ott a temetésén. Elszigetelődött a világtól, magányát férjével közös, gödöllői nyaralójukban kutyái között enyhítette, de Ady után többé nem tudott talpra állni. Révész Béla, későbbi életrajzírója, kedves barátja mondta róla, hogy Léda maga a “prémbe burkolt bánat”; a mindig elegáns, párizsi díva, akiből elviselhetetlen szomorúság sugárzik.
Léda 1934-ben halt meg, különös, akkoriban ismeretlen eredetű bőrbetegségben, ami nagyon megviselte fizikailag és lelkileg is. Szépsége, varázsa, titokzatossága fáradt zárkózottságba fordult, s élete utolsó évében egyetlen délután erejéig hozta szóba újra Adyt – állítólag folytak a könnyei visszaemlékezései közben.
A Sors fintora, hogy Ady & Léda 15 év különbséggel ugyan, de ugyanabban a kórházban, ugyanazon az emeleten haltak meg, s mindketten Budapesten, a Fiumei úti temetőben pihennek – egymástól mindössze néhány méterre. Léda sírján Ady egyik neki írt mondata van csupán:
“Hirdetni fogod szent, nagy jussát
A volt nőnek.
Hirdetni fogod: te akartad
S mindent, mi történt, te akartál
S hogy nálam is hatalmasabb vagy
S a halálnál.”
(Ady Endre: Az asszony jussa)
Kommentek