Egy szerelemben, kapcsolatban nagyon nehéz észrevenni azokat a pici jeleket, amelyek előrevetítik kettőtök sorsát; próbálunk minden pillanatban a harmóniára törekedni, néha annyira, hogy már csak az illúzióját szeretjük annak, aki valamikor a párunk volt. Van néhány dolog, ami ha jelen van a mindennapjainkban a párkapcsolatunkban, egész biztos, hogy változnunk – vagy változtatnunk kell.
- Összeugrik a gyomrod, ha megszólal a telefonod – és sajnos a rettegéstől, hogy már megint mi van. Éppúgy igaz ez a hívásokra, mint az apróbb üzenetekre, mert az egész létezésed Vele bizonytalan, és nem tudod, a telekommunikáció éppen milyen védekezésre vagy támadásra kényszerít – te csak nyugalmat akarsz, ha nem vagytok együtt.
- Idegesít – apróságokon húzod fel magad, amikről te is úgy gondolod, butaság emiatt vitát kezdeményezni, de ösztönös – magadat utálod, amiért olyan a viselkedésed, mintha kifejezetten keresnéd a konfliktusokat, amik meg jönnek és jönnek, megállíthatatlanul.
- A legnagyobb szerelemben is felmerül egy-egy pillanatra, hogy mit is szeretsz te a párodon? Bántanak ezek a gondolatok, de ott vannak és nem érted. Arra gondolsz, nem is helyes, nem kedves, mennyivel jobb is lehetne. Ha már a “jobb” bekúszik az elmédbe, nagy baj van.
- Nincs kedved – semmihez. Magadnak is nehezen vallod be, de fáraszt munka után még programot csinálni a pároddal, fáraszt hétvégén kimozdulni a tévé elől vele, vagy fáraszt a közös társaságban vele megjelenni, de legjobban fáraszt az intimitás. Unod és demotivált vagy.
- A legegyértelműbb jel, hogy át kell értékelned ezt a szerelmet, ha úgy érzed, csak úgy “elvagy”. Mintha hiányozna valami; lehet az szexuális, szellemi vagy akár egy meghatározhatatlan érzésnek a hiánya, ami marja belülről a lelkedet és tehetetlenné tesz. Pozitívabb napokon keresed a megoldást, ebből máris jön a vita, az idegeskedés, a “ki ez az ember mellettem?”, majd a demotiváltság.
Ha nem vagy(tok) boldog(ok), a napok csendes fásultságban telnek, ezt bármikor felismerheted, ha a mindennapjaidat nagyító alá veszed. Próbálhatod elnyomni vagy akár elfogadni, de a válság akkor is a küszöbödön kopogtat, s csak az a kérdés mikor jut be. Az idő nem segít, sokkal inkább beletörődni tanít, de a sebeket nem gyógyítja be – csak elfedi, így azok bármikor felszakadhatnak, és drámaian elvesztheted azt, akinek a fentiek alapján már te is csak az illúziójába vagy szerelmes.
Kommentek